Lovász Irén

A 95-ben kiadott album átdolgozott változata, a Világfa egy elfeledett világot idéz meg a népdalok segítségével, visszarepít a mítoszok idejébe, oda, ahol a földi és égi világ még összeölelkezett. A lemez első dala egy sámánének, az utolsó pedig egy moldvai imádság: kelet és nyugat. Óriási távolságot és időt ölel fel az album zenei anyaga, utazás ez kulturális, lelki értelemben egyaránt. Gyönyörködhetünk az ősi magyar népdalokban, a moldvai, gyimesi, alföldi, somogyi dallamok igéző erejében, Lovász Irén énekét hallgatva pedig megsejthetünk valamit a magyarság ősidőkben gyökerező lelkiségéből is. Az átdolgozott anyag, ha lehet, még mélyebb dimenziókat tár föl, mint a korábbi kiadás, hiszen a különböző hanghatások, elektronikus effektek, zörejek, hangulatos aláfestő elemek erősítik az énekesnő amúgy is rendkívül érzékeny előadásmódját.

Szentei Anna, Magyar Demokrata, 2010. január 27.

Recenzió 2010/4. szám