Lovász Irén

Lovász Irén idén két új albummal is jelentkezett, a Groove & Voice Trio-val készült Hangtájkép (Siren Voices) a Gyógyító Hangok című négyrészesre tervezett lemezsorozat második fejezetének, a 2007-es Belső Hang-nak az újragondolása. A koncepció az emberi hang és a magyar népzene gyógyító erejét igyekszik kibontani elmélyült, meditatív módon, zeneileg ambient közeli megszólalásokkal. Érdekes, hogy két fejezett még hátravan a sorozatból, mégis ez az újraalkotás volt fontos Lovász Irénnek, ám a lemezt hallva nem is csodálható: itt most minden kitágult, az eddigiekhez képest is szélesedett a látótér, és nem is mennyiségi oldalról, a felhasznált zenei és szövegi-filozófiai elemek minden értelemben harmonizálnak a hangzó környezettel. Mintha Weöres Sándor és Hamvas Béla eleve Lovász Irénnek és két muzsikus-szerző társának (Horváth Kornél ütős-fuvolás és Mizsei Zoltán szintetizátoros-énekes) álmodta és írta volna meg a szövegeket, és az már szinte természetes, hogy ezekkel a beidézett népdalszövegek is harmonizálnak. A hét dalból öt nagyléptékű, hosszan építkező szerzemény, és bár tényleg az ambient a legegyszerűbb műfaji meghatározás ehhez a sok természeti hangot és akusztikus hangszíneket használó, a tüzes részt leszámítva igen nyugodt és szépséges lemezhez, messze elkerüli az összes kínálkozó ambient csapdát, vagyis nincsenek helykitöltő és háttérként használt szintetizátorszőnyegek, és semmi ezoterikus kamuzás, minden átgondolt és magas szinten megvalósított. Ráadásul semmi sincs túlmagyarázva és szájba rágva, az érintett témák fokozatosan bomlanak ki és festődnek fel tablószerűen egy hatalmas hangzótérre, az értelmezés, és a beintegrálás már a hallgatóra van bízva. Úgy tűnik, hogy Lovász Irén nincs kellőképpen megbecsülve itthon, miközben rendhagyó produkciókkal folyamatosan jelentkező, kivételes szerzői vénájú énekes-művészként megérdemelné a kiemelt figyelmet. (Kedvenc róla: A világ tengelye)   Lovász Irén egy egészen más jellegű, frissen megjelent világzenei produkcióban is részt vett, a rövid idő alatt összerántott Three Voices (Indies Scope, 2015) tagjaként itt sem csak énekesnői poszton, de szerzői-produkciós minőségben is helytállt. Vele együtt a cseh Jitka Šuranská énekesnő-hegedűs és a török-francia Light In Babylon énekesnője, Michal Elia Kamal alkotja az új keletű triót, illetve rajtuk kívül még kilenc muzsikus, többek közt Kamal zenekarának teljes legénysége. A 2014 augusztusában Náměšti nad Oslavou-ban tartott fesztiválon készült felvétel remekül szól, tapinthatóvá teszi a jelenlétet, és még csak nem is ez a lényeges, hanem az, hogy a különböző énekesnők stílusához igazított sokszínűség meglepően működik, mindenki megkapja a maga nagy pillanatait, amit ki is használ, és az összhatás is élvezetes. Magyar füllel az még nem is olyan furcsa, hogy Lovász Irén sokoldalú alkotóként más nyelvi és kulturális közegbe képes merülni, de az egészen örömteli, hogy a beemelt magyar népdalok egy részét együtt éneklik hárman magyarul – persze a másik két énekesnő ilyenkor leginkább hangulati vokálokkal járul az összképhez. Amely összkép persze a dologból adódóan beidéz jó sok stílust és kulturális utalást, aztán valahogy mindig sikerül úgy megfutni a köröket, hogy egységgé álljanak össze. Kedvenc róla:  http://langologitarok.blog.hu 2015.11.27. Rácz Mihály https://langolo.hu/vilagzenei_domping/