Lovász Irén

Hanggyógyászat népzenével – Négy új hazai nagylemez terítéken
 

Lovász Irén munkásságát figyelemmel követtük eddig is (például itt és itt), és az első mérleget le is vonhatjuk: nagy szakmai felkészültséggel és odaadással kimunkált albumait nem csak egyszerűen meghallgatni érdemes, ha beljebb akarjuk vinni, nem árt némi plusz időt és megtisztított belső teret kialakítani hozzá. De ne ijedjen el ettől senki: a szeretet hangja ez, a figyelemé, hogy amit Irén az élettől és szakmájától visszakapott a befektetett munka révén, azt végre méltó módon és megfelelő formai köntösbe csomagolva adhassa vissza. Nincs más érvem erre, csak annyi, hogy épp eléggé elidegenít bennünket a nehézrögig alákalibráló modern életvitel ahhoz, hogy ne elégedjünk meg a lelkiség rugalmasságát felszámoló tömegtermékkel, néha megengedhetünk magunknak egy-két órányi minőségi zenehallgatást is.

A CD füzetében olvasható tanulmányban Irén kitér a kétezres évek eleje óta készülő, Gyógyító hangok című négylemezes sorozatának indíttatására, szakmai hátterére, de a miértek és mikéntek mellett megkapjuk azt a jóízű lelkesültséget is, ami nélkül száraz maradna a tudomány, miközben a lényeg jóval túlmutat az akadémikusságon. (A CD-ben olvasható szöveg csak kivonat, a teljes tanulmány Lovász Irén honlapján olvasható.) Ezzel el is érkeztünk a legfontosabb ponthoz, Lovász Irén munkásságának, lemezeinek és élő előadásainak középpontjában igazából nem a szépen szövegezett megfejtések állnak, hanem mindenekelőtt az, amit tündéri énekhangjával kiárasztani képes. Mert a gyógyító hangok legjobbika még mindig az emberi hang. Ami ha tényleg az, akkor be akarjuk fogadni, fürdőzni akarunk benne, amihez oda akarunk bújni, amitől gyógyulni kezdünk. Nyilván már közhely, de a modern életvitel részben kiszárít, a korábbi korok kiérlelte minőségeket egyre inkább hárítjuk, és ugyan ideig-óráig lehet ezek teljessége nélkül élni, de nagy ára van. Lovász Irén jól tudja és jól érzi, hogy a nagy szükség idején már tudatosan kell megdolgozni a helyreállításon, mert a tradicionális kis és nagyobb közösségek mind megtörtek, szétmállottak, a varázstalanított világnak tehát javasasszonyokra és füves emberekre van szüksége. Persze nem kell szó szerint venni, nem a felhasznált módszer és eszköz a fontos, hanem a szándék, a felkészültség és a művészi hozzáállás. És ha már gyógyítás: a waldorf-pedagógiát is kidolgozó Rudolf Steiner mondta erről: a jövő orvoslása maga az orvos lesz.

Lovász Irén a sorozatzáró Gyógyító hang (Siren Voices, 2023) lemezére mintegy összegezte az eddigieket, azaz feldolgozott egy sor népdalt, megszólítva ami bennük él, és talán csak látszólag, de mindezt átkonvertálta valami mássá. A summázat formán túlmutató: a hangról-hangra reprodukálás és sokadik népzenei dalcsokor-tálalás helyett tehát a nehezebb utat járja, lenyúl a magig, és amit abból kinöveszt, az több szempontból mégis valami más. Ami annak idején népdallá és népzenévé lett a közös megélések folyamán, az mindig az élet olyan leképezésévé nemesült, amit aztán a közösségből bárki használhatott erőadóként, szelepként, a mindennapi események, örömök és bánatok lekísérőjeként, és ha hisszük, ha nem, de ezek a lesallangozott dalos életcseppek olyan aurát szőttek az ember köré, amiben aztán már nem érezte magát olyan egyedül, a holtpontról kimozdulva lelke gyógyulni kezdett. Lovász Irén efféle minőségeket kínál, a közös sors ölelését, és nyilvánvaló, hogy mi már messze szakadtunk szociális gyökereinktől, így másféle formákra van szükség, tudatos munkára és kidolgozott, újfajta gyógyító metódusokra, a zenében például sajátos és egekig hatoló megszólalásra, zeneterápiára, mert az ingerküszöbünk már felettébb nagy. A lemez ennek megfelelően hangszerelésileg és hangzótereiben is gazdag és nagy ívű, húros hangszerek, ütősök, fúvósok, magyar cimbalom, indiai hegedű, hárfa, elektronika és vendégénekesek segítik kikerekíteni az eddig vázoltakat, de semmiféle zsúfoltságtól és leterheléstől ne tartsunk, minden mértéktartó, tágas kiszerelésű és ráérősen kibontakoztatott. Mondanám, hogy igazából nem is népzenei, hanem mélységekbe mutató és magasságokba húzó ambient lemezt kaptunk, de ezt meg csak abban az esetben jelenthetném ki meggyőződéssel, ha a segítő természetszellemeket megszólító vagy a vallásos áhítatot kifejező gregorián lemezeket is annak mondhatjuk. Az élő templom, ahol valami igazán fontosra és méltóra találhatunk, valójában az emberi lélek, így amíg olyan zenék születnek, mint például a Genezis és a Bájolók, amiket ebben a belső szentélyben hallhatunk meg igazán, addig van remény.

(Közreműködő zenészek: Дeva, Lukács Miklós,Lantos Zoltán, Horváth Kornél, Mizsei Zoltán, Ágoston Béla, Pintér Ágnes, Balázs Gergely és Keönch László Farkas.)

Rácz Mihály, Lángoló, 2023. 06.28.