Lovász Irén

Lovász Irén népdalénekesnő elsősorban egyedien szép hangja és különleges hangulatú lemezei révén vált ismertté, határainkon túl is. Népdalainkat mindig érdekes, izgalmas zenei környezetbe tudta helyezni, ez teszi felvételeit egyedivé. Ebben a jól megválasztott zenésztársak is mindig segítségére voltak. Lovász Irén ezúttal a reneszánsz kor muzsikája felé fordult, ám Szerelmes virág című, szép kiállítású lemezén ismét megtaláljuk a kapcsolódási pontokat a magyar néphagyományhoz. Ezek közül a legfontosabbak talán az archaikus nyelvezet, a szimbolikus költészet, mely népdalainkban máig tetten érhető, s nem utolsó sorban a moldvai csángók muzsikája, melyben ma is fellelhetők a reneszánsz és még régebbi korok stílusjegyei.

Győri István (reneszánsz lant, barokk gitár) és Szabó Zsolt (viola da gamba, fidula) korhű hangszereikkel az archaikus, klasszikus reneszánsz muzsika megszólaltatásának jegyében vannak jelen, mindketten mesterei a korabeli muzsikának. Ágoston Béla (furulyák, kaval, duda) és Horváth Kornél (ütőshangszerek) viszont a dzsessz és a crossover zenék világából érkeztek. Ágoston a népies mellett a klasszikus hangzást is kifogástalanul hozza, s Horváth is színesen díszíti a dalokat, bár az ő játékában itt-ott tetten érhető némi dzsesszes, „etnós” íz.

A Szerelmes virág bevezető számai a kor megkerülhetetlen magyar poétájának, Balassi Bálintnak a verseire íródtak (Egy bokrétárul, Csak búbánat, majd később a Lelkemet szállotta meg is), az udvari- és más táncmuzsikák felhasználásával. A harmadik szám viszont már az archaikus csángó népdalokat illeszti a korabeli hangszerek kíséretébe. A következő darabok is ezen a vonalon haladnak, a kódexekben és más leírásokban fennmaradt daloktól egyre többször a népies hangzás felé vezetve a hallgatót. A címadó Szerelmes virág zoborvidéki népdalt párosít allemande dallammal, míg a Háromféle virág egy szál fujara kísérettel már egy tiszta, régies népi ének. Nem marad el a történeti korszakban természetes módon, elevenen ható keleti-, török muzsika sem. Horváth egzotikus vidékekről való ütőshangszerei, vagy Győri keleties hatásokat mutató lantjátéka különösen élénk erővel hat az Ideje volna már vagy a Téged óhajt az én szívem című dalokban.

A kellemes, lélekemelő, szépen díszített muzsika mellett a szövegek is nemesek, ékesszólóak. Lovász Irénnek nem titkolt szándéka, hogy az elmúlt reneszánsz év lehetőségeit megragadva a szerelmi költészet korabeli, gazdag szépségét példaként állítsa a mára elsilányult szóhasználatunkkal szemben. Más reneszánsz lemezekhez viszonyítva igen színes, a korról átfogó zenei képet festő album készült a Szerelmes virággal, kutatómunka és sikeres zenei együttműködések eredményeként. A kódexek tudósítása remekül párosul a hagyományban máig elevenen megőrzött örökséggel, egy lehetséges korhű zenei körkép megfestése érdekében. Mindezek persze a hangszerelők, Lovász Irén és Győri István egyedi munkái, de a korra oly mértékben ráhangolódva, hogy egy, a múltból ránk maradt gyűjteménynek is elfogadható lenne. Az énekesnő összetéveszthetetlen énekhangja jócskán hozzájárul a lemez egyediségéhez.

Mondhatni, hogy a Kárpát-medence sajátosan magyaros zenei olvasztó tégelyében ma is amolyan kis „világzenei nagyhatalom vagyunk”, aminek több évszázados hagyományát, előzményét láthatjuk-hallhatjuk megelevenedni az albumon. Nem tudni, hogy ez vajon csak egy kitérő Lovász Irén néhány éve megkezdett meditatív, világzenei lemezsorozata közben, de mindenképpen érdekes élmény lehet az énekesnő kedvelőinek és a régi muzsika barátainak egyaránt. A lemezen is hallható felállással a műsor élő, országos premierjére a debreceni Kölcsey Központban február 27-én kerül sor.

Héty Péter | 2009. január 30., 14:33
Forrás: www.deol.hu