Lovász Irén

Világsztárok ide vagy oda, az újjáalakult Makám együttes bizonyította, hogy a magyar folklór ihlette világzenében verhetetlenek, s nemcsak itthon. Lovász Irén gyönyörű hangja pedig talán még a partizombikat is lenyűgözte.

Aki már hallotta a Makám két utóbbi lemezét, a Skanzent és a 9 Kolindát, tudja hogy a műfaj két alapvetése. A vezér, Krulik Zoltán gitáros, zeneszerzõ igazi nyughatatlan egyéniség, mindig a megújulás vágya vezérelheti, ezt a Makám több mind két évtizedes pályájának különbözõ periódusai jól tükrözik. Volt, amikor a dzsesszes vonal, volt, amikor a folkos/etnós vonal került túlsúlyba, de a legutolsó – a fenti két lemezzel jelzett – korszak hozta az igazi letisztulást. Most elõször léptek színpadra az új 8 tagú felállásban. Grencsó István szaxofonost nem kell bemutatni, etno-dzsesszben is verhetetlen, de megszokott hangszere mellett pl. szájharmonikán rögtönzött egy sírós távol-keleti pentaton hangsort. Thurnay Balázs a panaszos hangú kaval mellett ütõzött is, Gyulai Csaba nemkülönben. Mizsei Zoltán szintetizátoron, Kovács Zoltán bõgõn és Krulik Eszter hegedû játszott. Nem rossz felállás!

Lovász Irén persze mindenkit azonnal elkapott, olyan szépen, tökéletes hajlításokkal énekli a Kárpát-medence magyar népdalait. De a gyönyörû hang mellé valami egészen különleges énektechnika párosul, mintha az ázsiai, pl. tuvai vagy tibeti hangképzést vegyítené a megszokottal. Meglepõ variációkat rögtönzött, az “Elmentem én a szõlõbe…” kezdetû dalban pl. egy-egy pillanatra bele-bele hörgött, mint a tuvaiak. Egyébként is át lett hangszerelve furcsa aszimmetrikus lüktetésûvé a szám, de a többi is. Az ilyen érdekes ritmusok, a jól kitalált váltások, a különbözõ zenei kultúrák felhasználása a Makám jellemzõje. Még egy jamaikai változattal is próbálkoztak, a Csodaszarvas regébõl így lett Szarvas-reggae, be is indították az addig csak hallgató közönséget. A lassú, ünnepi kolindáknál, népénekeknél, felturbózott hallgatóknál néha úgy éreztem, hogy kitágul a horizont, olyan kisugárzása van az énekesnõnek. Persze hogy a mintegy 300 nézõ kikövetelte a ráadást, jött is hálából a hátborzongatóan szép Estéli imádság. Csak azt nem értettem, hogyha idén a Világzenei Nagyszínpad mûsorát a különbözõ nációjú énekesnõknek szentelték, miért nem ott szerepelt ez a program. Hisz Lovász Irén legalább olyan jó énekesnõ, mint Cesaria Evora, Natacha Atlas, avagy Mari Boine.

Koszits Attila internetes cikke: Bp. Pepsi Sziget, Banán szinpad, 2002 Augusztus 4. Koncert a Makámmal