Lovász Irén

A KincsM Művelődési Házak Majálisa programba bekapcsolódva, május 14-én, egy értékes zenei koncertnek lehettek tanúi a művészetszeretők a Dózsa koncerttermében. A múlt és a jelen zenei egységét élhették át a közönség tagjai.

A publikum jegyet váltott egy varázsszőnyegre, amely térben és időben elröpítette őket a zene csodás világának változatos tájaira. Lovász Irén, népdalénekes, 2005 tavaszán kiadott „Fellegajtó” című lemezén hallható dalok csendültek fel ezen a koncerten, nem megszokott tolmácsolásban. A hagyományos és a mai dallamvilág keveredése érdekes élményt nyújtott.

„Nyitogatom a felleget…”-szólalt meg az album mottójának tekintett népdalban, az énekes tolmácsolásában. Vajon milyen fellegajtókat nyitott meg a művész azon estén? Talán a hitet, amely ég és föld között varázsszőnyeget sző az embernek, hogy a fellegajtón átrepülve Istenhez eljusson, de egyben eljusson önmaga lelkéhez és a közönség együttes erejéhez, amely közösen bármilyen ajtót megnyithat.

A koncert alapjául szolgáló lemezen a népdalénekes zenésztársaival különböző műfajú és korú dalokat vegyített. Így született meg az a zenei varázsszőnyeg, amelyre jegyet váltva, archaikus magyar népdalok, moldvai csángó népdalok, szakrális énekek, csángó szent István-himnusz, több száz éves Mária-ének, közel 100 évvel ezelőtt született palócföldi dalok, középkori gregorián dallamok, vagy éppen dzsessz-hangulatú nóták zenei erdejébe kerültünk.

A fellegajtókon túl meglelt hit felcsendült az ősi gyökereket kereső énekekben, egy másik varázsszőnyegen, messze utazó, új világot kereső „amerikás dalok”-ban, de ugyanúgy az itthon maradok érzéseit megéneklő népdalokban, vagy a kulturális múltból építkező, középkori, latin nyelvű énekköltészetben. Micsoda időutazás, milyen térbeli íven való átrepülés!

Elmélyült szakrális hangulat, megkoronázva az énekesnő csengő hangjával, elgondolkodtató műfaj-egységesítésével. A koncert lelkeket érintett, közösségi érzést hívott elő, távoli tájakra szakadt magyarságot közelített. A dallam pedig népszokásokat nem engedett feledni és ünnepet teremtett, ahogy keresztény és történeti folklórt, de ugyanúgy mai érzésvilágot is ültetett a publikum megnyílt szívébe.
Lovász Irén, népdalénekes nemcsak fellegajtókat, hanem emberi lelkeket is nyitogatott érdekes koncertjén! Mi más is lehetne egy művész legnagyobb eredménye?

A zenei varázsszőnyeg megnyitott, és ünnepi tartalommal, valamint értékes lelki gondolatokkal telt szívű emberekkel tért vissza, a közös zenei utazás végén.

– Szalai Katalin –
[2006.07.01. – http://www.zene.hu/cikkek/cikk.php?id=3947]

“Kedves Irén!

Nagy élményt szerzett nekem tegnap este a Mátyás templomban.

A koncert elején mintha a Szûzanya vett volna a tenyerébe és kisimította gondok ráncolta homlokom. Majd a kemence pattogó tüze mellett melegedtem, és érzetem az Édesanyám dagasztotta karácsonyi kenyér és sütemények illatát. Hirtelen azonban az õsi sztyeppék szele borzolta hajam, és segített elmerülni a múltnak mélységes mély rejtelmeiben. A Pünkösd virágainak illata a falusi asszonyok tulipános tisztaszoba szagával keveredett. És a fenség honolt mindenütt. Az Ön hangja felemelte a földrõl porhüvely testemet, hogy megfürdesse a tisztaság és szépség éteri vizében.

Köszönöm. Soha nem felejtem el az élményt.

Õszinte híve:

Dénes Gábor ”

2006.03.03.

“Olyan szerencsés vagyok, hogy már háromszor sikerült éloben hallanom-látnom Lovász Irén „fellegajtó…” musorát (A38 hajó, Nemzeti Múzeum és egy kiállítás alkalmából a Millenárison). Csodálatos élmény volt és nem csökkent a varázs a harmadik alkalommal sem. Így természetes, hogy most is elmegyek a koncertre és ezt ajánlom mindenkinek akinek örömöt tud okozni a népköltészet és a népdal. Nem fogják megbánni. Kellemes Ünnepeket és boldog új évet mindenkinek: degyu”

Lovász Irén a koncerten Mizsei Zoltánnal
2005. május 12.