Lovász Irén

A koncertek az ÉGI HANG c. lemezének anyagát mutatta be MIZSEI ZOLTÁN (ének, udu, középkori hárfa, pszaltérium, orgona) közreműködésével.

A szervezők a koncertnek a VOICE of ETERNITY/ IGAVIKU HAAL (Az örökkévalóság hangja) címet adták.

A Tallinn Filharmóniai Társaság szevezésében 2001 óta rendezik meg a “Diplomatic Notes” koncertsorozatot. A hét évadban eddig 35 koncertre került sor 25 ország résztvételével. Ezek a koncertek mindig a különféle kultúrák, országok, nagykövetségek és kulturális intézetek versenye is volt.

Heilei Vaus-Tamm a tallini Filharmóniai Társaság művészeti igazgatója, zenekritikus így ír a koncertről: „Gratuláni szeretnék Önöknek, mert Önök nyerték az első díjat a közönségsiker kategóriában! (Önök hódították meg leginkább az észt közönség szívét.) Soha nem láttam még ilyen koncertet, ahonnan a közönség nem akar hazamenni, hanem még hosszasan beszélget a zenészekkel, és mint Tartuban, sokan autogrammot kérnek tőlük. Soha nem láttam még olyan koncertet, ahol az előadó lemezei mind elfogytak, nagyrészük pedig már a koncert előtt elkelt. Sokkal többet is megvettek volna az emberek.

15 éve dolgozom zenekritikusként, de először tapasztaltam ilyen különös sikert komolyzenei koncerten! ”

Micsoda kincsek a magyar zenekultúra tárházában! Sokszor csak egy-egy nemzetközi elismerés juttatja eszünkbe a közöttünk élő csodát. Lovász Irén már régóra álló csillag a magyar népdal egén. Első lemeze a Világfa óta újabb és újabb csodákkal jelentkezik. Legutóbbi két aranylemeze az Égi hang és a Belső hang. A csodálatos előadásmód elszédíti érzékeinket, gyógyít, jobbit, emberi dimenzióba emel. A tudós kandidátus és előadóművész különös magasságokba képes emelni az emberi tapasztalatot. Számos kultúrával átitatva, nemesítve. „Ha én teremtett része vagyok a mindenségnek, akkor a számomra rendelt időben jogom, sőt talán kötelességem is, szimatolni a különböző életvezetési lehetőségek és filozófiák között. Egy indiai utazás például megváltoztatta az életem, olyan kulturális katarzis ért. Szerintem minden nyugati civilizációban élő embernek meg kellene merítkeznie a keleti kultúrák szépségében, mélységében. Aztán majd mindenkinek kipörgeti az idő és a saját élete a maga útját…A jó zene szerintem a csend meghosszabbítása, amelyben meghallható az a bizonyos belső hang, de ha van lehetőségem és tehetségem, akkor úgy érzem, hogy kötelességem alternatívát adni.”

Őseink a zene erejét már évezredekkel ezelőtt ismerték. A bölcsek éppúgy tudatosan alkalmazták a zenét a lélek harmonizálására a kontinensünkön, mint a mesés Indiában. A világukban minden rezgés, energia: a jó zene az élő szervezetrezgéseire hatva segít helyreállítani a felborult egyensúlyt. Sajnos az ember számára szépen lassan fontosabbá vált a külső világ, mint a belső. Ez a „kifelé élés” folyamata mind a mai napig tart. A régi tudás csak másképpen gondolkodó emberek áldozatos munkájaként maradt fenn és öröklődött a kiválasztottakon keresztül évszázadokon át. Úgy tűnik, hogy eljött a fordulópont. Ma már egyre több – az anyagi világban megcsömörlött – ember indul saját, belső értékeinek felfedezésére.

Következő koncertjeihez újabb felfedezéseket, örömöt, megismerést és erőt kívánunk. Olvasóink figyelmét pedig pedig külön felhívjuk a Szvorák Katival közösen tartandó közös koncertjére, június 21-én, szombaton a csodálatos, szakrális pilissszántói Szikla Színházban.

Szent Kereszt Ökumenikus Magazin, 20008. 2. szám. Bölcsházi Sándor