Lovász Irén

BÉRES EGÉSZSÉGMAGAZIN, 2009. ősz/tél

Átölelni egy fát

Lovász Irén népdalénekes

Egy népdalénekes, aki azt vallja magáról, a csend a természetes közege.  Ellentmondás? Korántsem. Hiszen hang és csend kiegészítik egymást, miként tűz és víz, test és lélek, ember és természet is. Lovász Irén arra törekszik, hogy megvalósítsa az egységet, és ha lehet, másokat is hozzásegítsen ehhez. Most címszavakban mondja el, miként.

CIVILIZÁCIÓ

Az utóbbi években egyre több a mentálhigiénés probléma, a depressziós beteg. Úgy tűnik, ez a tendencia párhuzamos azzal, ahogyan az ember távolodik természetes életmódjától. Hiszen aki harmóniában él a természettel, az nagy eséllyel nem lesz lelki beteg, a környezetünk állandó megújulása örök optimizmust ad.

FÖLD

Aki a földből él, annak rengeteg természetes erőtartaléka van. Egykor, a földhöz közeli ember még harmóniában élt a természettel. Tisztelte az erejét, és nem dobta el a kincseit.  A „ki mint vet, úgy arat” igazsága szerint élt.

NÉPZENE

A magyar népzene olyan biztos érték, hogy tiszavirág életű divatzenék nem tudják elnyomni. Hiszek a népzene örök érvényességében és hatóerejében. Az évszázadok alatt letisztult formáiban,  mint időfolyamok által kimosott igazgyöngyökben, olyan ellenállhatatlan és megkérdőjelezhetetlen igazság, őszinteség, bölcsesség és időtlenség rejlik, hogy  energiájával túlél minden vihart.

HAGYOMÁNY

A kultúra állandóan változik. Nem gondolom, hogy mesterségesen és mechanikusan kell konzerválni  és vitrinbe zárva mutogatni a régi értékeket. Inkább próbáljuk megismerni, és a mai világunkra alkalmazni annak segítő erejét! Nem a hagyományt kell megmenteni, hanem önmagunkat és veszélyben lévő civilizációnkat a hagyományos értékek erejével!

GYÓGYÍTÁS

Belső hang című lemezemet depressziókezelésre, és anorexiás kamaszlányok terápiájában is használják. Megdöbbentő, hogy így, klinikai körülmények között kell visszaplántálni gyerekeinkbe a természetes erőket. Civilizációnk abszurditása, hogy kénytelenek vagyunk az emberi hangot cd-n,  a természetet pedig kapszulában adagolni azoknak, akik ezt már elvesztették.  De azért, mert az emberiség a cd-kre és a kapszulákra szokott rá.

EGYSÉG

Az ember hármas egység: test, szellem és lélek. Már óvodától mindhármat fejleszteni kellene. A mai oktatási rendszerünk nagy hibája, hogy csak a bal agyfélteke érdekli, a jobb nem. Okos gyerekeket fejleszt, akik jól számolnak, és visszamondják a leckét, de a lelkükkel, érzelmi nevelésükkel nem foglalkozik senki, és fizikai  testüket is elhanyagolják.  Ez a felbillent egyensúly és megbomlott egység később sok lelki és testi baj okozója lesz.

GYERMEK

Én arra esküdtem fel, hogy megismerjem a magyar néphagyományt, a természetből jövő minden olyan erőt, amiből a gyerekeink meríthetnek. Három kamaszgyerekemnél látom, hogy a fiatalok milyen hihetetlen ellenszélben állnak, milyen nagy a tömegkultúra csábítása. A gyermek küzd, kapálózik, amikor látja, hogy a társai  korlátozás nélkül tévéznek, számítógépeznek. Próbálkozik is persze, keresi a határokat, de a szülőnek kötelessége hogy átadja azt az értékrendet, amit fontosnak tart. Azokat, akik nincsenek gyökerekkel megerősítve, el fogja fújni a szél.

ZAJ

Nemcsak a levegőszennyezés civilizációs ártalom, de a zajszennyezés is.  Minden dübörgő hang,  agresszíven monoton ritmus, ami körülvesz minket a bevásárlóközpontban, strandon, aluljárókban vagy éttermekben, és hívatlanul betör a privát szféránkba. Rettenetes, és az ember ellen való ez a mesterséges hangáradat, mégis, a többség már észre sem veszi, mert már immunissá vált.  Ahogy illetlenség, sőt  jogtalan és egészségtelen, ha rám kényszerítik mások dohányfüstjét, pont ilyen, ha rám erőltetik  a zajt, amit én nem akarok.  Eljön majd az idő, amikor a zajszennyezést is törvény fogja szabályozni.

CSEND

Hiszek abban, hogy meg kell óvni magunkat, és vissza kell állítani természetes hang-környezetünket. Csak csendben lehet meghallani a madárfüttyöt és a patak csobogását.

Ha megteremtettük a külső és belső csendet, abból lehet építkezni. A jó zenét a csend meghosszabbításnak nevezem. Amikor az anya altatót énekel a gyermekének, akkor is a csendet hosszabbítja meg, és vezeti be őt újra a csendbe.

ÉNEK

Az emberi hang gyógyít. Akkor is, ha hallgatja az ember, de még inkább, ha maga dalol. Az egykori parasztemberek még tudták ezt, hétköznap is, ünnepnap is sokat énekeltek: kiadták magukból a fájdalmaikat, megerősítették örömeiket, megélték ünnepeiket.

HARMÓNIA

A jó zene lelki és fizikai rezgések harmóniája.  Fizikai hanghullámok rezonálnak lelkünk húrjaira. Az egészséges ember rezgésszintje harmonikus. Amikor megbetegszünk, az egyensúly felborul, és helyre kell állítanunk ahhoz, hogy meggyógyulhassunk.  Ezért  van a dalolásnak terapikus szerepe. Az énekléskor saját hangszalagjaink segítségével testünket, mint rezonáns üreget használjuk, jó esetben saját testi és lelki  rezgéseinket harmonizáljuk.

VÁLASZTÁS

Hogy hogyan élünk, az rajtunk múlik. Filozófia, és tudatosság kérdése, hogy addig is, míg a társadalom visszatalál egykori, természetesebb életmódjához, addig mi a sajátunkat hogyan alakítjuk – mit eszünk, mivel gyógyítjuk magunkat. Én például elmegyek egy forráshoz, és az onnan hozott vizet iszom. A műanyag palackot és a z újságpapírt nem dobom a szemétbe, nem szól nálam folyton valami háttérzaj.  A gyerekeim ezt a mintát kapják.

ELENGEDÉS

Nemrég Székelyföldön jártam egy kis faluban,  amikor meghalt egy tízgyermekes idős asszony. A háznál ravatalozták fel, és minden este virrasztott a nagy család, a régi barátok, az asszonyok énekeltek. Ez olyan csodálatos, természetes módja az elengedésnek, hogy mire négy nap múlva a temetésre került a sor, elárasztotta a családot a megnyugvás, a megtisztulás érzése, és megtörténhetett a valódi elengedés. Megadatott neki a valódi végtisztesség.  Így kellene tudnunk búcsúzni nekünk is, de sajnos a mai városi embernél ahogyan a temetés, úgy az esküvő és a szülés is futószalagon történik. Nem adjuk meg a méltóságot az emberi élet fordulóinak…

VISSZATALÁLÁS

Ez a civilizáció mára dugájába dőlt. Minden mesterségessé vált, és mostanra kiderült, hogy nem működik,  és nem ad tartós boldogságot. Hiszek abban, hogy egyszer visszatalálunk majd a természetes közösségekbe, újra vonzó lesz falun élni.  Magam is nagyon szeretnék egyszer újra vidéken élni. Engem Föld-energia éltet, igazi női, őstermékenységi archetípus vagyok. Ösztönösen vonzódom a földhöz, a barlanghoz. Akár úszom, akár futok, mindig a szabad levegőn teszem. Sokszor járom az erdőket, átölelem a tölgyfákat, onnan gyűjtök energiát. Abban a pillanatban, amikor testvérévé válsz a fűnek, a földnek, a víznek vagy csillagoknak, többé nem vagy egyedül.

NÉVJEGY

Lovász Irén előadóművész és néprajzkutató olyan családban nőtt fel, ahol az éneklés a mindennapok része volt. Népdalgyűjtő útjain bejárta a Kárpát-medence magyarlakta vidékekeit. Sokat gyűjtött Moldvában, Szlavóniában és a Zobor vidéken is. 1995-től a Néprajztudomány kandidátusa.  Disszertációját Szakrális kommunikáció címmel védte. Volt könyvtáros, múzeológus és egyetemi oktató.  Régizenét és kortárs zenét is énekelt, jazz-és világzenei együttesekkel is dolgozott. 12 szólólemeze jelent meg. 2006-ban egy négyrészes lemezsorozatot indított Gyógyító hangok címmel. Legújabb lemeze, a Szerelmes virág pedig crossover album, a reneszánsz költészet és táncok, valamint  a korabeli népzene anyagából. Irén a Német Zenekritikusok Díja után  itthon az Év Legjobb Énekesnője címet is elnyerte, eMeRTon- és Bartók Béla-Díjas, idén a Magyar Művészetért kitüntetésben részesült. Három gyermeke, Kristóf, Anna és Júlia mindannyian cserkészek.

BÉRES EGÉSZSÉGMAGAZIN, 2009. ősz/tél