Lovász Irén

ének: Lovász Irén

zene: Hortobágyi László

válogatta és szerkesztette: Lovász Irén

zenei rendező és hangmérnök: Hortobágyi László

a felvétel készült: Computer Department of Gáyan Uttejak Society

kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum, 1995.

A VILÁGFA mitológiai képzete a magyar és  más népek kultúrájában egyaránt létezik. Ágaival, törzsével és gyökereivel  olyan valóságos és virtuális világokat köt össze, amelyek különböző térbeli és időbeli dimenziókban léteznek. A Világfa című lemez is ezt teszi.

Ez a válogatás a magyar népdal régi rétegének sokszínűségét igyekszik bemutatni. Ősi időket idéző regősénekekkel, néhány rokonnép zenei párhuzamával, népdalainkban különbözőképpen fennmaradt csodaszarvas-motívumokkal kezdődik, és egy Keletről Nyugatra tartó ívet vázol fel, példázva a magyar népdalok tájegységek szerinti tagolódását és sajátosságait is. Mai tudásunk szerint a magyar népzene régi stílusának képe igen összetett (pszalmodizáló és diatonikus sirató stílus, tetraton dallamok, pentaton ereszkedő – kvintváltó stílus, ereszkedő pentaton – pásztor réteg, stb.). A legősibbnek vélt két sirató stílus az európai középkort megelőző századok zenei köznyelvére, a pentaton ereszkedő stílus pedig a magyarság ótörök kapcsolatára utal.  Itt most a régi magyar népdalokhoz olyan zenei kíséret társul, amely kölönböző népek ősi vagy éppen új hangszeres zenei világát idézi. A közös kultúrális talajból táplálkozó Világfa szerteágazó gyökerekből indul, terebélyes, messzire nyúló, nagy távlatú koronájának ágain sokféle gyümölcs terem. Gyökerei ágaival öszeérnek, és körkörös rendszert alkotnak,  csakúgy, mint a legősibb ábrázolásokon.

A második évezred végén valószínűnek tűnik, hogy az általunk jelenleg hagyományosnak ismert népzenei kultúrák örökre eltűnnek, feloldódnak a világ új, globális forgatagában. Az eltűnés végleges, ezen zenei gondolatok, konstrukciók, alapdallamok, előadásmódok soha többé nem születnek újra, gyakorlatuk visszahozhatatlan. Elmúlásukkal egyben a különböző tradícionális zenék kultúrák közötti találkozásának jövőbeli esélye is eltűnik.

Ezzel párhuzamosan napjainkban feltűnik egy olyan, a tradíciók életében nem megvalósuló zenei szintézis lehetősége, amelynek néhány példája ezen a CD-n hallható. Ez egy virtuális zenei utazás térben és időben. Játék azzal a gondolattal, hogy milyen kulturális lehetőségeink lehettek volna, ha a magyarság ősei a nyugat-szibériai őshazából nem nyugatra, hanem pl. keletre vagy délre indultak volna el. A lemez anyaga azt is megmutatja, hogy a magyar népzene eredeti gazdagsága, univerzalitása, olyan tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy beágyazódhasson más kultúrák korabeli és mai zenei nyelvezetébe, napjaink világzenei gyakorlatába és a jövő elektronikus világába.   (Lovász Irén, Budapest, 1995.)

Számlista

1. Megjöttünk, megjöttünk…
2. Regélök, míg élök
3. A vöröslô nap felkeltekor
4. Márton szép
5. Szivárvány havasán
6. Bizánci “porka havak”
7. Porondos víz partján
8. Magamnak marasztom
9. Páva
10. A pünkösdi rózsa
11. Udvarom közepén
12. Jaj, de szépen virjadozik
13. Szállj le kicsi madár
14. Jól gondold meg rózsám
15. Ahol én elmegyek
16. Rabnóta
17. Virágok vetélkedése
18. Hidegen fúj a szél
19. Hej, révész, révész
20. Esteledik, alkonyodik
21. Aratóénekek
22. Két tápéi dal
23. Elment az én rózsám
24. Két “dudás”
25. Zörög a cédrus
26. Imhol kerekedik
27.Szánom-bánom
28. Estéli imádság