Lovász Irén

A Világfa címû lemez is ezt teszi.

Ez a válogatás a magyar népdal régi rétegének sokszínûségét igyekszik bemutatni. Õsi idõket idézõ regõsénekekkel, néhány rokonnép zenei párhuzamával, népdalainkban különbözõképpen fennmaradt csodaszarvas-motívumokkal kezdõdik, és egy Keletrõl Nyugatra tartó ívet vázol fel, példázva a magyar népdalok tájegységek szerinti tagolódását és sajátosságait is. Mai tudásunk szerint a magyar népzene régi stílusának képe igen összetett (pszalmodizáló és diatonikus sirató stílus, tetraton dallamok, pentaton ereszkedõ – kvintváltó stílus, ereszkedõ pentaton – pásztor réteg, stb.). A legõsibbnek vélt két sirató stílus az európai középkort megelõzõ századok zenei köznyelvére, a pentaton ereszkedõ stílus pedig a magyarság ótörök kapcsolatára utal. Itt most a régi magyar népdalokhoz olyan zenei kíséret társul, amely különbözõ népek õsi vagy éppen új hangszeres zenei világát idézi. A közös kultúrális talajból táplálkozó Világfa szerteágazó gyökerekbõl indul, terebélyes, messzire nyúló, nagy távlatú koronájának ágain sokféle gyümölcs terem. Gyökerei ágaival összeérnek, és körkörös rendszert alkotnak, csakúgy, mint a legõsibb ábrázolásokon.

A második évezred végén valószínûnek tûnik, hogy az általunk jelenleg hagyományosnak ismert népzenei kultúrák örökre eltûnnek, feloldódnak a világ új, globális forgatagában. Az eltûnés végleges, ezen zenei gondolatok, konstrukciók, alapdallamok, elõadásmódok soha többé nem születnek újra, gyakorlatuk visszahozhatatlan. Elmúlásukkal egyben a különbözõ tradícionális zenék kultúrák közötti találkozásának jövõbeli esélye is eltûnik.

Ezzel párhuzamosan napjainkban feltûnik egy olyan, a tradíciók életében nem megvalósuló zenei szintézis lehetõsége, amelynek néhány példája ezen a CD-n hallható.

Ez egy virtuális zenei utazás térben és idõben. Játék azzal a gondolattal, hogy milyen kulturális lehetõségeink lehettek volna, ha a magyarság õsei a keleti õshazából nem nyugatra, hanem pl. keletre vagy délre indultak volna el. A lemez anyaga azt is megmutatja, hogy a magyar népzene eredeti gazdagsága, univerzalitása, olyan tulajdonság, amely lehetõvé teszi, hogy beágyazódhasson más kultúrák korabeli és mai zenei nyelvezetébe, napjaink világzenei gyakorlatába és a jövõ elektronikus világába. (Lovász Irén, Budapest, 1995.)

A lemez elsõ kiadása a Magyar Nemzeti Múzeum, „A honfoglaló magyarság” címû millecentenáriumi kiállításához készült 1995-ben. Második kiadása a Fono Records gondozásában jelent meg 1999-ben. Ez a harmadik, javított, átdolgozott kiadás, remix album: 2009