Kezdőlap

Gyógyító hangok tudománya – A mi erdőnk

2016/1. Gyógyító hangok tudománya.
Azt mondanám, maga a harmónia: szép nő, szép hangon, szép dalokat énekel. Ám Lovász Irén ennél sokkal árnyaltabb jelenség

Exkluzív interjú Lovász Irénnel a külső és belső természetről.

gyogyito-hangok-tudomanya

Gyógyító hangok tudománya

Azt mondanám, maga a harmónia: szép nő, szép hangon, szép dalokat énekel. Ám Lovász Irén ennél sokkal árnyaltabb jelenség. Egyetemi oktató, a magyar népi szakralitás nemzetközi hírű kutatója. Olyan tudós, akinek elméleti ismereteit átszövi a hétköznapi élet megannyi tapasztalata. Közösségteremtő, alkotó ember, mindemellett három felnőtt gyermek édesanyja. Életében az erdőnek kitüntetett szerep jutott.

 

Patinás pesti kávézóban ülünk le beszélgetni. A korai órán még nem érkezett más vendég. A slágerzene viszont bömböl, egymás szavát se halljuk, így a mézes gyümölcstea mellé Irén azt kéri, halkítsák le a rádiót. Ezzel máris a dolgok közepébe vágunk.

– Vesszőparipám, hogy az embereknek vissza kell találniuk a természetes csendjükbe, a normális hangkörnyezetükbe. Gyakran kérdezem üzletek eladóitól, miért harsog ez a lármás zene, és ők csodálkozva visszakérdeznek, hogy „milyen zene?”. Annyira immunisak lettünk a zajterhelésre, hogy nem is tudatosul bennünk. Pedig ez az egyik legalattomosabb civilizációs ártalom, a levegő és a vizek szennyezése mellett. Nem kellene ilyen feszültségben, idegbajban élni! Ahogy a dohányzást is szabályozták, és ma már törvény védi azokat, akik nem akarnak fuldokolni mások füstjében, úgy a csendhez való jogunkat is törvénynek kell védenie. Bízom benne, hogy a hasonlóan érzékeny emberek összefogásával meg lehet fékezni az akusztikus környezetszennyezést. Merthogy ez is üzlet, mint tudjuk, itt is pénz ketyeg, jogdíjak, reklám.

● És így ráadásul még a nyugtatók és altatók piaca is garantált.
– Lehet ezt másképp! Az archaikus és tradicionális társadalmaknak, köztük a magyar parasztságnak volt természetes védekező eszköze a mentális gondok megelőzésére és kezelésére. Ilyen volt a természetben való elmerülés, és ilyen volt a népdaléneklés is. A háborítatlan természettől éppen azt kapja az ember, amit ma legjobban nélkülöz, a tiszta levegőt és a csendet. Aranyat ér minden erdőterület, ami még megmaradt a földgolyón. Ha csak lehet, én is menekülök az erdőbe, viszem a gyerekeimet is pici koruk óta. Nem volt könnyű mutatvány az ösvényeken tolni az iker babakocsit Pannival és Julival, Kristóf fiam is csak két és fél évvel idősebb, de mentünk. Kerestük Nyuszikát, bóklásztunk Micimackó erdejében. A lányok madarászoviba jártak, és megható volt, ahogy a hétvégi családi kirándulásokon is suttogtak és óvatos- halkan lépdeltek az erdőben, hogy ne zavarják az ott lakókat. Beivódott a kis lelkükbe a természet szeretete. Környezettudatos felnőtté váltak. Egyik lányom cserkészvezető lett, a túrákon már ő tanítja a kicsiket, és az ELTE Környezettan szakjára jár, a másik lányom építészhallgató, tájba illő épületeket tervez majd. A fiam a természetben sportol, kajakozik és válogatott sífutó.

● Nemcsak értékrendet, de életörömöt is sikerült nekik átadni. A kisgyerekkor meghatározó, és épp az óvónők munkáját segíti az a tematikus anyag, amit óvodáknak szerkesztettél.
– A magyar néphagyományokat tanítottam a Waldorf óvónőknek, és ma már mindenki azokat a népdalokat énekli a jeles napok körül, amiket én állítottam össze. Igyekszem a leendő pedagógusokat „megfertőzni”, óvónőktől gimnáziumi tanárokig. A Károli Gáspár Református Egyetemen dolgozom, docensként a kulturális antropológia és a szakrális kommunikáció mellett hagyománypedagógiát is tanítok. Fontosnak tartom a lelki egészségnevelésben, hogy a népdaléneklés szerepét tudatosítsuk a zene gyógyító erejével foglalkozó szakemberekben. Hiszen a népdal gyógyít, mentálhigiénés szerepe van. E módszerrel ma már zeneterapeutákat is képzünk az ELTE-n. Ez sehol máshol a világon nincs!

● Készítettél egy különös hangzású saját lemezsorozatot is Gyógyító hangok címmel.
– A sorozatot 2006-ban indítottam. Az első rész az Égi hang, a második a Belső hang. Utóbbi lényege, hogy a természet őselemei: a föld, víz, tűz levegő bennünk is megvannak, a személyiségünk alkotórészei. Van domináns elemünk, én föld jegyű vagyok. És bizony, a magyar népdalokban is benne vannak a természeti őselemek, olyan szervesen, hogy szinte észre se vesszük. Meg kell találni, elő kell hívni és segítségükkel meg tudjuk szólítani a személyiségünkben rejlő megfelelő elemet. A Belső hangot orvosi gyakorlatban is használják. Ez mai világunk elképesztő abszurditására hívja fel a figyelmet, és mélyen elgondolkodtat: ott tartunk a szétbarmolt 21. századi civilizációnkban, hogy gyermekklinikán, pszichiáter vezetésével anorexia nervo saban szenvedő kamaszlányok gyógyítására használják e hanglemezemet. Mert ezeknek a lányoknak éppen az a problémájuk, hogy semmi közük a természethez, és a személyiségük fejlődésében nagy hiányt okoz, hogy nincs a földanyához, a tiszta vízhez, a természet őserőihez kötődésük. Plasztik idolokat istenítenek, mesterséges, karót nyelt ikonokat erőltetnek rájuk, ami súlyos pszichés következményekkel jár. És bármilyen meglepő, visszatalálnak a természet erőihez ezzel a nagyon kidolgozott terápiával, és kézzelfogható eredmények születnek. Az a döbbenetes, hogy már kapszulában adjuk az ásványi anyagokat a gyerekeinknek, és a természeti erőt CD-n, kórházban.

● Régen az anyák énekeltek a gyerekeiknek. Ez hová lett?
– Pontosan, itt kell elkezdeni, az anyákkal! Az óvónők is látják, mennyire hiányzik a gyerekeknek az éneklés. Sokkal boldogabbak, ha örömüket, bánatukat ki tudják énekelni magukból. Óvónő tanítványom mesélte, szomorú volt egy kiscsoportosa, mert az anyukája keveset van vele. Hogy oldja a bánatát, megtanította neki a Bús gerlice madár dalát. Eltűnődtem, milyen jó, ha már kicsi korban minden élethelyzetre tudunk segítséget hívni a népdalainkból. Ami az anyanyelvünkön szól, a szerves kultúránk része. Óriási ebben a felelőssége minden szülőnek, pedagógusnak.

● Ha koncerten hallgatlak, azt érzem, az ösztöneid mélyéből zengenek föl a dallamok, ha kutatásaidra gondolok, a fegyelmezett tudós jelenik meg. Mindkettő markáns karakter.
– Életem olyan szakaszába érkeztem, mikor talán már képes vagyok integrálni a „részeimet”: a művésznőt, a tudóst, a családanyát. Élethosszunk és tudatosságunk kérdése, hogyan sikerül alakítanunk a sorsunkat, és mennyire hagyjuk, hogy mások alakítsák. Olyanok az elvárások, hogy valósággal „dobozokban” kell élnünk, mert be vagyunk skatulyázva. Én ma ott tartok, hogy egyetemen taníthatom azt, amihez emberileg közöm van, amit szeretek, és amit jórészt én dolgoztam ki. Az oktatásban éppúgy átélem a kreativitás boldogságát, mint a koncerteken. Hálás vagyok, hogy a munkám nem teher, hanem éltető, alkotó erő.

● Ebből a jó érzésből virágzott ki a Daloló kör?
– Igen, a dalolás öröméért, egészségünk, harmóniánk fenntartásáért, a hagyományok megismeréséért minden héten összejövünk lányokkal, asszonyokkal és népdalokat énekelünk a Budavári Művelődési Házban. Boldog, aki odajár! Tavasztól őszig megyünk az erdőbe is, és énekeljük: „erdőn járóznak a lányok, táncra indulnak a lábok…” A gyönyörű tájakat megszállottan fotózom, tele velük a honlapom. Művészetet a szabadban érdemes tanítani, mert amit a Jóisten produkál a természet szépségeiben, annak csak másolata az összes műalkotás.

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2016/1 számában olvashat